MINDANNYIAN KREATÍVAK VAGYUNK?

 

      “Igen, csak el kell hinnünk magunkról! Nem kell extra dolgokra gondolni, csak arra, hogy mi az, amit szívesen csinálsz! Imádod a sütés-főzést és mindenki a Te ebédedre vágyik? Akkor Te biztosan, abban vagy kreatív! Már gyerekkorodban is magad varrtad a babaruhákat? Most sajnos pénztáros vagy egy boltban? DE otthon Tied a csoda, hiszen az ismerőseidnek Te varrod a klassz ruhákat… hamarosan megvalósul az álmod! Papír, rongy, gyurma, gipsz stb. mindenből alkotsz valamit… kreatív anyuka vagy? de lehet, hogy gyerekeket imádó pedagógus …”

     Ismerjük meg Icát, aki a kezdetekről, a folytatásról és a jelenről mesél nekünk. Az ő pályafutása újabb bizonyíték arra, hogy igenis fontos, hogy a kisgyerekek mikor kezdenek alkotni, milyen példákat látnak a családban és minél több tevékenységet kell kipróbálni, hogy rátaláljunk az igazira.

 

    Bartha-Csergő Ica vagyok, a művészi hitvallásom, önkifejezésem: színek, anyagok, formák, álmok megvalósítása, ötvözése, mindig valami újat, szépet alkotva, olyant, ami másnak is örömet nyújt.

Már két éves unokámat is lassan bevezetem a horgolás rejtelmeibe…

 

     Most lépjünk vissza az időben… olyan családból származom, ahol a művészet nagy szerepet játszik.
Születésem óta fertőzött vagyok „művészetileg”, a stílusérzékemet már korán kezdte kialakítani édesanyám.

     Egészen kiskorom óta kézimunkázom, hiszen a szüleimtől,
leginkább édesanyámtól, ezt könnyen elleshettem,
ugyanis ők életük során nagyon sok gyönyörű kézimunkát készítettek,
szőttek, varrtak, horgoltak, kötöttek.

A lakásunkat az általuk készített párnák, terítők, függönyök díszítették,
arról nem is beszélve, hogy még a perzsaszőnyeg is saját készítésű volt.

Ez az anyukám által horgolt függöny lóg még ma is a konyhám ajtaján.

     Talán egy időben volt, hogy elkezdtem fotózni, és saját részemre divatot teremteni.
Nagyobb hangsúly a varrás/divattervezésen volt.
Már nagyon fiatalon (kb. 8-9 évesen) sem szerettem azt,
ha az utcán ugyanolyan ruhában látok valakit, mint ami nekem van.
Így minden újonnan vásárolt ruhámat átalakítottam kisebb-nagyobb sikerrel,
és édesanyám nagy „örömére”, amikor a sikertelen darabokat megtalálta a szekrényem legalján eldugva.

     Ebből az egyedi/egyéni igényemből csak az következhetett,
hogy a menyasszonyi ruhámat is magam kötöttem, ezzel biztosítva azt,
hogy valóban ugyanolyan senkinek ne legyen.
Később pedig jó néhány kismamaruhámat is magam kötöttem.

     Aztán megszülettek a gyerekeim (3 lányom van),
és rajtuk élhettem ki művészi önkifejezésemet, nekik varrtam, kötöttem,
horgoltam sok-sok “cukiságot”.

     Azonban a gyerekek érkezése azt is jelentette,
hogy egyre kevesebb időt tudtam a sötétkamrába tölteni,
így a fotózást hosszú éveken át hanyagolnom kellett,
de amint felnőttek a gyerekek, megint előtérbe került a fotózás, rengeteg pillanatot,
különleges hangulatot megörökítve…

 

     2003-ban belevetettem magam a divattervezésbe,
és 2008-ig számos divatbemutatóm volt.
Leginkább alkalmi ruhákat terveztem, olyan ruhákat, amik egyedivé teszik viselőjüket.

 

Nagy örömömre az unokáim születésével újból elkezdhettem kötni,
horgolni kis apróságokat.

Nagyon sok szép színes fonalam megmaradt, azokat felhasználva,
menet közben alakítva készült el ez a kis ruha, Hanna unokám első születésnapjára.  

Ádi, az 5 éves unokám, kitalálta, hogy ő bizony pörölycápa szeretne lenni a farsangon,
ezzel jól feladva nekem a leckét, így készült ez a sapka.

     Az amigurumi figurák készítésére is az unokáim születése késztetett.
Saját magam tervezem meg a figurákat fotóról, filmekből, az életből,
bármi, ami megragadja a képzeletemet, de természetesen, amit a két kincsem szeretne és kér.
Unokáim kedvenc mesefigurái is saját tervek, minta és leírás alapján készültek.

Ezt az ajándékkísérőt ballagásra készítettem.

Mivel most Minion őrület van,
így két gyermekemnek és barátaiknak sorozatgyártásba kellett fognom…
(Katt a képre is megnézheted Ica további alkotásait is!)

     Sajnos a napi „civil” munka mellett, nagyon kevés idő jut a „kreatívkodásra”, de minden szabad percemet az alkotással töltöm, mert terápiaként is bevált, ugyanis amíg számolom a szemeket, nem tudok a problémáimra gondolni. Egyelőre csak a családomnak, barátaimnak és ismerőseimnek készítek apróságokat. A jövőre gondolva azonban tervezem és alapozom is a nyugdíjba vonulásom után ezt magasabb szintre fejleszteni, hiszen akkor lesz sokkal több időm, amit erre fordíthatok. Addig igaz még nagyon sok év van, de gyűjtöm az ötleteket, tapasztalatokat, hiszen nem tudom elképzelni a jövőmet, hogy ne “MŰVÉSZI ÖNKIFEJEZZEM” magam.

 Köszönjük Ica, hogy megmutattad, hogy milyen kreatív vagy
és sok sikert kívánunk a terveid megvalósításához!

Tetszik az Ica sokoldalúsága? IGEN?
Akkor mutasd meg ismerőseidnek!

Köszönöm!


 

Mentés

Mentés