Csilla csodálatos gyöngyhímzése

Egy nagyon különleges alkotót ismerhettek meg, András Csillának hívják, aki a gyöngyhímzést egy versenyművén keresztül mutatja be nekünk!

Művészet és kézművesség rajongó családba születtem és élek. Édesanyámtól örököltem egy kis tehetséget is hozzá és tőle tanultam meg sok mindent (kötést, varrást, hímzést…). Már kisgyerekként jobban lekötött egy babaruha megvarrása, mint bármilyen más játék.
        A gyöngyfűzés lett végül a nagy szenvedélyem, amit 12-13 korom körül kezdtem el, önszorgalomból és sok nehézség árán. Akkor még a városban is nehezen lehetett alapanyaghoz hozzájutni és ami keveset be lehetett szerezni, azt is csak kis választékból és gyenge minőségből. Innen-onnan megtanultam lassan a technikákat (bár soknak ma sem tudom a nevét) és a kezdeti mintakövetés is lassan átcsapott tervezésbe, mivel sosem tudtam, úgy igazán ragaszkodni a mintákhoz. Így fejlődött a technikai tudásom és az ékszereim is egyre komplexebbek és nagyobbak lettek.
          2013 novemberében megszületett a kislányom és én azt gondoltam, ezentúl nem lesz időm gyöngyözgetni. Tévedtem, az első fél év után vettem újra elő a gyöngyöket és kezdtem újra fűzni. Mialatt a lányom nőtt és néha már “segített” is a gyöngyfűzésben, megszülettek a legjobb gyöngyékszereim is.
           
Idén én is megmérettem magam. Beneveztem a B.O.T.B nemzetközi versenyre, a rövidítés a Battle Of The Beadsmith nevet takarja. Miről is szól ez a verseny?  The Beadsmith rendezi a versenyt, amely egy gyöngyáruház. A verseny lényege, hogy összegyűjti világviszonylatban, azokat a gyöngyékszer tervezőket, akik a szervező és a zsűri szerint is ütik a szintet. Nagyon nehéz bejutni. nagyon különlegeset, egyedit kell készíteni és portfólió alapján döntik el, hogy ki kerülhet be, kb 200-an indultunk idén és márciustól kezdődött és szeptember elején hirdettek győztest. Nyeremény: A LEGJOBB GYÖNGYFŰZŐ cím. A idei volt a 4. év.

            A versenyre, amelyre a bemutatott darab készült tartalékosként kerültem be és soha nem gondoltam, hogy részt is vehetek majd rajta, idén mégis sikerült. Ezután következett a tervezés, amely önmagában nem tartott sokáig, mivel elég gyorsan jött az elképzelés és ezzel együtt a technika is adta magát.

            Az a fajta gyöngyhímzés, amit használtam nem a legelterjedtebb, mivel sokan szívesebben használják a két szemes hímzést. Én viszont precízebbnek és pontosabbnak tartottam az egy szemes hímzést. Igaz még nekem is új volt a gyöngyhímzés, de nem tartott sokáig és belejöttem. És szépen haladtam a munkával.

      A leghosszabbnak a kontúrozás bizonyult, a pontosság miatt, ha szép végeredményt akarok, erre nagyon figyelnem kell. Ezen kívül praktikusnak bizonyult még egy szálat átvezetni a kontúr soron, amely az egészet összetartja. Így nem lett cikk-cakkos, hanem szépen sorba rendeződtek a szemek és egy stabil keretet adtak a töltésnek. A töltés volt talán a legegyszerűbb, belülről kifele haladva, szépen színek szerint alakítottam ki a lángokat.

Újabb színekkel folytattam a lángok “színezését”.

Megmutatom egy kicsit “közelebbről” is.

    Miután a hímzett rész elkészült következhetett a szegés. Mivel filcre dolgoztam, így a vágási felület feltűnően látszott, amit bizony el kellett tüntetni. Erre pedig a 3 szemes csipkeszerű szegés bizonyult a legalkalmasabbnak, melyet a kontúr gyöngyeibe fűztem bele. Eddig a fűzés nehezebb részei le is zárultak, jöhetett a Swarovski gyöngyök befoglalása és illesztése.

      Utána pedig a tollak és a második réteg filc rögzítése. Ekkor már tényleg azt gondoltam, hogy túl vagyok a munka nehezén és már csak apró simítások vannak hátra… Tévedtem! Semmi nem tett akkora kihívást elém, mint legapróbb simítás a kapocs felszerelése. Az elképzelésem az volt, hogy majd jól elrejtem a csatot, hogy ne is látszódjon, hogy ott van.

A dilemma akkor kezdődött, mikor rájöttem, hogy nem tudom a filcek közt elrejteni a nagysága miatt. Így nem maradt más lehetőség gyönggyel kellett elrejteni. Erre a célra meg is vásároltam néhány Swarovski gyöngyöt. Végül 3 nekiszaladás és egy törött kapocs árán született meg a kész versenydarab. Ez az a tipikus eset, amikor a végjátékban semmi nem akar a helyére kerülni. DE végül sikerült!

Másfél hónap munka és beszerzés után a végeredmény egy lángtengerben úszó madárszerű nyakék, mely sajnos az első körben kiesett a versenyből. Nekem mégis nagy kincs és bár hozott bosszúságot is és nagy örömöt is a munkafolyamat, azt gondolom, hogy maximálisan elégedett lehetek vele és talán még egy kicsit büszke is lehetek a madárkámra.

Csilla nem csak versenyre készít alkotásokat, csodálatosak a virágjai…

 És gyönyörűek a pillangói,
melyekre kattintva “elrepülhetsz” Csilla sokszínű alkotásaihoz! 

CSILLA! Gratulálok a csodálatos munkádhoz!
További sok sikert és reméljük, hogy jövőre ismét megmérettetheted magad!
A későbbi évek során egyre közelebb kerülve a győzelemhez!

SOK SIKERT!

 Köszönjük Csilla, hogy megmutattad, hogy milyen kreatív vagy
és sok sikert kívánunk a terveid megvalósításához!

Tetszik az Csilla sokoldalúsága? IGEN?
Akkor mutasd meg ismerőseidnek!

Köszönöm!

Szólj hozzá!