J.G. varázslatos pályaműve az Aurora Borealis

Márciusban már gyönyörködhettünk Jász Gabriella csodálatos alkotásaiban, és akkor mesélt az ő gyöngyös világáról, amelyet újra elolvashatsz a képre kattintva. 😉 

Az elmúlt hónapokban pedig olyan különleges alkotások születtek a kezei alatt, hogy arra gondoltam, ezt sok gyöngyfűzőnek kell látnia. Miért is? Azért, mert mások sikere is erőt adhat azoknak, akik bátortalanok, bizonytalanok, hogy elinduljanak egy ilyen versenyen.

Át is adom a szót Gabriellának… 😉

Tavasszal részt vettem a BOTB Earrings 2020 versenyen,
ami akkor a második versenyem volt.
Itt az első 8-ba bekerültem a Főnix madarammal,
s ez adta az erőt, hogy a nagyobb kaliberű,
immáron harmadik versenyemen a BOTB 2020-on elinduljak. 😉 

Nagyon meglepődtem, mert rövid idő alatt kiderült, hogy a résztvevők között vagyok.
És az ötlet is még aznap kopogtatott, hogy mi is legyen a versenydarabom témája.
Egy gyönyörű kép ugrott fel a neten az Aurora Borealis-ról,
s abban a pillanatban már láttam is magam előtt ékszerként.
Papírra vetettem és így az első lépés gyorsan ki volt pipálva. 😉 

A terv aztán mindig formálódik, de az alap sziklaszilárd!
A következő lépés a kivitelezés, de az már kacifántosabb volt.
Több országból rendeltem hozzá a gyöngyöket, Swarovski kristályokat.

A labradorit pl. egyenesen Indiából jött, s bizony majdnem elkallódott,
tévedésből egészen más országba szállították.
Mai napig hálás vagyok Sameena Khan-nak,
mert az ő gyors közbenjárásának köszönhetően
időben nálam voltak az ásványok.

Így az alapanyagokkal már egész jól látni mi is lesz belőle.

Neki is lehetett ugrani az elkészítésnek. 😉
A gyöngyhímzett rész technikailag nem jelentett gondot, ezért azt hagytam a végére.
Viszont a gyöngyfűzött rész elkészítése igencsak feladta a leckét.

Ebben több segítségem is volt…

Március óta Erika Sándor “NoOneHasToBeadAlone” online óráin veszek részt,
s nagyon jó alapot adott. “Le gioie di Carmen” videói is nagy segítségemre voltak.
Illetve Balint Brigi mandala tanfolyama, ami segített kitölteni a hézagokat
és egésszé olvasztani a részleteket. Így kezdett megszületni az ékszer. 😉

A versenydarab megalkotása így 3 hetet vett igénybe, összesen 160 munkaórával.
(Az előkészületekkel együtt inkább nem is számolom össze, mert az lehetetlen.) 😉 

Az utolsó lépés a beküldés előtt pedig a fényképezés.
Itt a legjobb barátom még mindig a mobilom, a géppel pedig csak haverkodunk.
De amit jelen helyzetben ki lehetett hozni ebből, az szerintem sikerült.

A versenyen második körig jutottam, most egy elképesztően erős mezőnyben.
Nagyon jó érzés ilyen közösségben megmutatni én mit tudok.

Nagyon inspirálóak a versenydarabok, az alkotók pedig barátságosak, kedvesek.
Egy-egy ilyen verseny nekem a fejlődésről szól.
És minden egyes versennyel több leszek.
Megismerek technikákat, fortélyokat, barátságok köttetnek.
Egy olyan kaland ez, amit bátran ajánlok mindenkinek,
aki nem fél a kihívásoktól – zárta szavait Gabriella. 

Kedves Gabriella! 

Köszönöm, hogy elmesélted a pályázatod történetét, amelyből az derült ki, hogy szereted a kihívásokat és mindig megvalósítod az álmaidat. Gratulálok az eddig elért sikerekhez! 

További sok ötletet kívánok és sikereket az újabb pályázatokon!

Kedves Olvasó!
Kattints Gabriella nyakékére a fenti képen! Vajon hová vezet? 😉 

Amennyiben tetszett Gabriella gyönyörű pályaműve,
akkor mutasd meg ismerőseidnek is! 😉 

Köszönöm! 

 

Szólj hozzá!