Egy hónappal ezelőtt Eszter kicsit gyöngyöt fűzött a blogján, hiszen bemutatta a gyöngyös tevékenységem. 😉 Azóta egy kicsit jobban megismertük egymás munkáját, így sor került a “cserére”, vagyis most én írok Eszter blogjáról. Pontosabban az Eszti-tékáról 😉 Az én gyerekeim már nagyok, de ezen a blogon, annyi fontos és érdekes bejegyzés van, hogy ez sok fiatal anyukának segíthet, tehát ismerjük meg Esztert!
Elkezdődik a kikérdezés… 😉
Most lesz 2 hónapos a blogod, mit csináltál 2-3 és 6 hónappal ezelőtt? Miért döntöttél a blog írás mellett?
Az életem gyökeres változáson ment keresztül az elmúlt egy évben. A blog a kisfiam első születésnapján indult, így már talán ki is találtátok, hogy a blog elindulása előtt semmi mást nem csináltam, csak babáztam és élveztem, hogy anya lettem. 😀
Elkezdtem viszont azt érezni, hogy bármennyire is szeretem ezt a kis csöpp embert, hiányzik a felnőttekkel való kommunikáció. Hiába vagyok nagyon fáradt, de az agyamat mégsem használom, és észrevettem magamon, hogy lassan nem tudok egy értelmes mondatot végig mondani. Nem jutottak eszembe szavak, össze-vissza beszéltem, és ez ijesztő volt. Kellett valami, amivel foglalkozhatok. Decemberben az ünnepek előtt kidekoráltam a lakást.
Ez ideig-óráig kielégítette a kreativitásom, de amikor már minden polc szebbnél szebb alkotásokkal volt tele pakolva, megint nem volt mit csinálnom, ami kimozdított volna a monoton feladataim közül.
Így jött az ötlet, hogy elindítok egy blogot! 😀
Elkezdtem utánajárni, hogyan is kell ezt jól csinálni. Online képeztem magam, felépítettem egy koncepciót, elkezdtem anyagot gyűjteni. Azért az elején kétségeim támadtak, hogy ez menni fog-e a pici mellett? Az első cikkem megírása egy hétig tartott. Akkor azt gondoltam, bele sem kezdek. ;( De aztán ügyesen beépítettem a napirendünkbe, és délután már alig várom, hogy Noel elaludjon, hogy „papírra vethessem” a gondolataimat! És végül nem is az lett az első bejegyzés a blogon, amit annak szántam. Hanem stílusosan Noel első születésnapját örökítettem meg a minden mentes torta recepttel, amit készítettem számára. Ez a bejegyzés aznap kb. fél óra alatt készült el. Akkor éreztem azt igazán, hogy megtaláltam a saját hangomat, és nem is kell ezt annyira túlbonyolítani! 😉 Képre kattintva olvashatsz a szülinapi tortánkról.
Kiknek írsz?
Elsősorban anyukáknak írok, de már apukák is olvasnak. 😀 A célcsoportnak egyelőre azokat határoztam meg, akik hozzám hasonlóan friss anyukák, vagy az anyaság előtt állnak. Valamint azoknak írok, akiknek a gyermeke hasonlósan az enyémhez ételallergiával küzd. Idővel, ahogy Noel növekszik, azt hiszem, egyre szélesebb körben fogom tudni megszólítani az anyukákat, hiszen a mi mindennapi apró-cseprő gondjaink is ki fognak szélesedni. Jelenleg például a bölcsőde kérdése gondolkodtatott el, amiből egy cikk is született.
A képre kattintva már olvashatod is…
Blogodnak mi a legfőbb témája?
A legfőbb témám az anyaság. Igyekszem bemutatni a világot egy anya szemüvegén keresztül.
Melyek a kedvenc témáid?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy vannak cikkek, amik igazán közel állnak a szívemhez, mert a saját érzéseimet, gondolataimat sikerült úgy megfogalmaznom, hogy az mások számára is hasznosnak bizonyult. Ezeket ebben a rovatban találjátok: anya
A következő fotók rejtik a legkedvesebb cikkeimet! Remélem kíváncsi vagy…
Ezek azok az írások, amiken keresztül igazán megismerhetnek az olvasóim, és láthatják az érzéseim, gondolkodásom.
Kedvencnek pedig nem éppen kedvenc, de az utóbbi időben nagyon sokat foglalkozom az ételallergia, és táplálék intolerancia kérdéskörével. Nyilván, mert érintettek vagyunk, és valahol ezt nekem anyaként fel kell dolgoznom, hogy Noel bizony nem ehet akármit, mert beteg lesz tőle. Ezzel kapcsolatban igyekszem megosztani a saját tapasztalataimat, küzdelmeimet, és azokat az ismereteket, amikre szert teszek, hogy ez által is tudjak segíteni azoknak, akiknél ez a helyzet fennáll. Ezeket a cikkeket a képre kattintva megtaláljátok.
Milyen gyakran írsz, és ez hogyan fér bele a napi teendőidbe?
Akkor írok, amikor Noel alszik. Délután van két órám, az alatt bőven megírok egy cikket, a képeket már van, hogy vele együtt válogatom a cikkekhez. Vagy este folytatom, amikor ő már alszik, ha nem sikerült délután a cikk végére érni. Az elején szinte minden nap írtam, most már csak heti két – három poszt készül egy héten. De ebben nekem is segített az egyik cikkem, amiben megfogalmaztam a magam számára is, hogy nem csak a babának, de nekem, az anyukájának is szükségem van saját napirendre, hogy ne hulljanak szét a napjaim.
Ez a fotó elvezet a napirendemhez.
A Facebookon a profilképed és a borítóképed egy kicsit más stílusú, ennek van valami oka, vagy csak a véletlen hozta így?
Az arculat még mindig nem készült el. De azt hiszem ezzel foglalkoztam eddig a legkevesebbet. Találtam két képet, ami tetszett, és kész. Mivel az elején tényleg voltak fenntartásaim azzal, hogy egyáltalán lesz-e jövője ennek a blognak, nem igazán érdekelt a megjelenés. Most már lassan az is sorra kerül, mert igen, lesz folytatás! Lassan egy jegyzetfüzet megtelik a témaötletekkel, hogy miről is lehetne még írni. Ha napi 8 órában írnék, sem érnék az ötleteim végére! Úgyhogy a tékának lassan valóban nem árt egy arculat! Ez a sok szívecske hozzám vezet. 😉
Sok szeretettel várok mindenkit az Eszti-téka Facebbok oldalamon
és a blogomon.
Eszter! Köszönöm a beszélgetést, további sok sikert kívánok a blogodhoz!
Kisbabát vársz, vagy már megszületett a kisbabád?
Akkor ismerd meg Eszter cikkeit, mert sokat segíthetnek tanácsai!
Mutasd meg kisgyerekes ismerőseidnek is!
Köszönöm!
