Buli és lufi – 11. rész – részlet

Ciklámen Cili néhány napja már nem is foglalkozik Nórikával, elfogadta, hogy csak álmában találkozott vele és türelmesen kivárja azt a pillanatot, amikor igazából meglátogatja majd őket a Szivárvány család. Most Röfikéhez készül a csibecsapat, hogy újra egy jót játszanak majd a szalmakazalban.

 – Gyertek, igyekezzünk! Röfike már vár bennünket! – sürgette a többieket Cili.

 – Igyekszünk, igyekszünk… – szólt vissza Babarózsa Babi.

 – Vajon, mi lehet az oka annak, hogy anyáék ilyen hosszú időre elengedtek Röffencsékhez? – kérdezte a többiektől Vili.

 – Én nem tudom! Én se! – közölték a többiek.

 – Én se tudom, de nem is gondolkodtam rajta, az a lényeg, hogy most egy jót fogunk játszani – zárta le a beszélgetést Taréj Lali.

A kiscsibék gyorsan szedték a lábaikat, és hamarosan megérkeztek Röfikéhez.

Röffencs Rozi már várta őket. Közösen megbeszélték, hogy mit játszhatnak a szalmakazalban, nehogy megint veszélybe sodorják egymást, mint a legutóbb. A mindenki figyelt a szabályokra, imádták a versenyeket, főként Röfike, mert ő volt a versenybíró és nagyon ügyesen irányította a játékot a fiú és lány csapat között.

Néha be-bekukkantott Röfike anyukája is, hogy minden rendben van-e. Sajnos, egyszer csak közölte a vígan játszó gyerkőcökkel, hogy:

 – Figyelem! Figyelem! Egy kis csendet kérek! Már nagyon késő délután van, és a gyöngycsibéket várják otthon… Köszönjetek el egymástól!

Ez nagyon rossz hír volt, nem nagyon akartak még elbúcsúzni a csibék, de megígérték, hogy időben hazamennek és most jó kiscsibék akartak lenni. Titokban viszont abban is bíztak, hogy holnap újra jót játszhatnak majd együtt. Szedték a pici lábaikat, hogy nehogy késsenek, és már szőtték a terveket, hogy hogyan beszéljék rá szüleiket a másnapi engedélyre.

 – Vajon hol vannak anyáék? – kérdezték, mert senkit se láttak az udvaron.

 – És a többiek is eltűntek… – állapította meg Cili.

 – Lehet, hogy bementek a pajtába… – mondta tétován Kéki Kari.

 – Lehetséges, mert onnan jönnek a hangok… – és már szaladtak is a pajta felé.

Alig, hogy kinyílt a pajta ajtaja, mindenki egyszerre üdvözölte őket

 – Boldog szülinapot!

A gyöngycsibék nem értették, hogy miért díszítették fel ilyen szépen a pajtát, és mit jelent az, hogy „Boldog szülinapot!” ?
 – Mi az a “szülinap”? – szólalt meg először Taréj Lali…

Hoppá! Hol van a mese vége??? ;(
Te szeretnéd tudni, hogy hogyan folytatódik a szülinapi buli? 😉

Ezt, akkor tudod meg,
ha a Játszani jó! mesekönyvet megvásárolod a linkre kattintva. 😉 

Jó hírem van! A mesekönyv online változatát is megtalálod itt:
Játszani jó! 1. rész – gyöngycsibés mesemagazin. 

😉 

Találkozzunk a gyöngycsibék és barátai oldalon is,
ahol különböző játékok, feladatok, ajándékok várnak!

😀

Kotyi Kata vagyok, a gyöngycsibék anyukája… 😉

 Tetszett a mese gyermekednek? Igen? 😀

Mutasd meg kisgyerekes ismerőseidnek is!

Olvasd tovább a gyöngycsibéim történetét! 😉
Nézd meg a rólunk készült picurka videót is!

Köszönöm!

Újabb jó hír! Létrejött a Mesés gyöngycsibe klub… 😉
Csatlakozz Te is! Ismerjük meg a gyöngycsibés meséket együtt! 😉 Várlak a gyöngycsibéimmel… 

Szólj hozzá!