Csodálatos reggelre ébredtek a gyöngycsibék. Ragyogott a napocska és sok színes pillangó repkedett az égen. A gyöngycsibék szaladgáltak az udvaron, kedvenc játékukat játszották, fogócskáztak. Hiába szerették, mégis gyakran vitatkoztak játék közben. Vajon most másként lesz?
– Megvagy! – kiáltotta Kéki Kari, amikor utolérte Világ Vilit.
– Rendben, akkor most én vagyok a fogó! Kit is fogjak meg? – kérdezte Vili és indult is Babi után.
– Miért kell mindig a legkisebbet kergetni? – háborgott Babi és már szedte is a pici lábait.
– Te nem szeretnél játszani? – kíváncsiskodott Vili.
– De szeretnék… – szólt vissza futás közben Babi.
– Akkor fuss! – javasolta Lali, de akkor már Vili utol is érte.
– Nem akarok fogócskázni! – ült le duzzogva Babarózsa Babi.
– Mi a baj? – állták körül a többiek, de nem kaptak választ.
– Meséld el, hogy mi bánt! – biztatta Rozi.
– Engem mindenki utolér… – panaszkodott a legkisebb csibelány.
– Ez valóban így van – állapította meg Rozi – téged gyakran elkapnak fogócskázás közben.
– Igen, erről beszélek – csipogta Babi.
– Persze, hogy elkapnak, mert lassabban futsz, mint a többiek – indokolta Lali.
– De én senkit se tudok megfogni, akkor én örökké csak fogó leszek? – kérdezte szomorúan.
– Igen, te leszel az örök fogó! Vagy azt akarod, hogy pipiskedjek előtted, hogy meg tudjál fogni? Miért tenném, amikor én jó futó vagyok? – érdeklődött, de kissé gúnyolódva Kéki Kari.
– Ne bántsd! – szólt Karira Cili – igaza van Babinak. Nem lehet, hogy ő állandó fogó legyen. Találjunk ki valamit!
– Ne kergessük Babit, akkor nem fogja meg senki és nem lesz gond! – javasolta Világ Vili.
– Azt akarod mondani, hogy én ne játsszak? – kérdezte szomorúan a csibelány.
– Igen! Ha nem fogócskázol velünk, akkor nem fogunk megfogni és nem lesz okod duzzogni – magyarázta tovább Vili.
– Ezt nem gondolhatod, komolyan! Azért zárjuk ki a játékból, mert lassabban fut, mint a többiek? – kérdezte dühösen Cili.
– Ő problémázott… – magyarázkodott Vili.
– Igen, ő szólt, mert igaza van! De nem az a megoldás, hogy kimarad a játékból! – mondta el újra Cili.
– Igazából, akkor érdekes a fogócskázás, ha felváltva vagyunk a fogók. Szerintem segítséget akart kérni Babi és találjunk ki valamit! – tanácsolta Rozi.
Sok-sok ötlet vetődött fel, végül a következőben állapodtak meg…
– Tehát, aki Babit akarja megfogni, az csak addig szaladhat utána, amíg közben 10-ig számol hangosan. Ha annyi ideig nem éri utol, akkor más után kell futnia – összegezte Lali a megbeszélteket.
– Rendben, de mi lesz akkor, ha mégis megfogjuk Babit? Én nagyon jól futok, biztosan utolérem… – érdeklődött Kari.
– Te nagyon szeretnéd, hogy Babi legyen a fogó! – állapította meg Cili.
– Igazad van! Nagyon tetszik, amikor szedi a pici lábait – mondta nevetve Kari.
– Rendben, akkor fogjál meg! – fordult Kari felé Babi.
– Köszönöm az „engedélyt”, meg is foglak, de az a kérdés, hogy akkor, hogyan folytatódjon a játék?
– Én kitaláltam! Én kitaláltam! – kiáltott fel hirtelen Rozi.
– Igen? Akkor halljuk az ötleted! – sürgette Kari.
– Ha elkapja valaki Babit, akkor nem fogócskázunk tovább… – kezdte Rozi.
– Neeem??? Vége a játéknak? Ezt találtad ki? – kérdezte döbbenten Kari.
– Várj! Szeretném folytatni… Tehát nem fogócskázunk tovább, hanem kidobót játszunk. A kidobó Babi lesz, és akit kidob, az lesz az új fogó. Aztán újra fogócskázunk, amíg valaki újra megfogja Babit – fejezte be Rozi.
– Ez nagyon jó ötlet!
– Nekem is tetszik! Nekem is!
– De jó! Így kétféle játékot játszhatunk! – lelkesedtek a gyöngycsibék.
– Mit szólsz az ötlethez Babi? – érdeklődött Rozi.
– Nekem is tetszik! Célozni nagyon tudok! – mondta nevetve Babi.
– Te is beleegyezel Kari? – tudakolta Rozi a csibefiútól.
– Igen, beleegyezek! Most, hogy megegyeztünk, futás Babi, mert megfoglak! – toppantott egyet Kari.
– Azért egy kis előnyt kérek! És tudod, hogy számolni is kell? – de már szedte is a pici lábait a csibelány.
– Tudom 1, 2, … mindjárt utolérlek! – és már szaladt is Babi után.
– Cselezd ki Babi! Te vagy a fürgébb! …8, 9 és 10! Letelt az idő, Babit nem sikerült megfognod Kari! – mondták nevetve a többiek.
– Most te nyertél Babi! De a következő körben megfoglak! – ígérte Kari.
A gyöngycsibék még sokáig fogócskáztak vagy kidobóst játszottak.
Nagyon izgalmas volt a játék. Babi néha lassabban futott, hogy megfogják, és újra kidobós következzen. Ezt többen is észrevették és szóvá tették.
– Babi, futás! Nem szabad lassítani! Gyorsítsanak a fiúk és fogjanak meg! És akkor lesz kidobós játék – figyelmezették a csibelányok.
Babi beletörődött, hogy csak néha van kidobós játék. A sok futástól egyre ügyesebb lett. Olyan ügyesen futott cikk-cakkban, hogy a fiúk egyre ritkábban tudták megfogni. Ez a délután csodásan sikerült, hiszen ezek után valóban a fogócskázás lett a legizgalmasabb játékuk, egy kis kidobós játékkal vegyítve. 😉
Kedves Olvasóm!
Bizonyára észrevetted, hogy most nem gyöngyállatkás illusztráció van a meséhez, hanem újra rajzokat láthatsz, melyeket Fekete Évának köszönünk. 😉
A gyöngycsibés meséket megvásárolhatjátok nyomtatott
és online változatban is,
erről további infókat a Bigyi-Bogyó Boltban olvashattok. 😉
😉
Kotyi Kata vagyok, a gyöngycsibék anyukája… 😉
Tetszett a mese gyermekednek? Igen? 😀
Mutasd meg kisgyerekes ismerőseidnek is!
Olvasd tovább a gyöngycsibéim történetét! 😉
Nézd meg a rólunk készült picurka videót is!
Köszönöm!
Téged is vár a Mesés gyöngycsibe klub… 😉
Csatlakozz Te is! Ismerjük meg a gyöngycsibés meséket együtt! 😉 Várlak a gyöngycsibéimmel…