Kotyi Kata elindult a kiscsibékkel, hogy megmutassa nekik, ki hol lakik. A csibék most már nem haladtak „libasorban”, hanem körbe-körbe szaladgáltak a kotlósmama körül.
– Csak lassan, lassan! – szólt rájuk a mamájuk. – Ne rendetlenkedjetek!
– Nem rendetlenkedünk, csak mindent látni szeretnénk! – tudatta vele Rózsa Rozi.
– Értem, értem, de azért vigyázzatok, nehogy valaki rátok lépjen!
– Vigyázunk! – felelték, és tovább szaladgáltak összevissza.
Egyre vizesebb területre értek, a kiscsibék is lelassultak, hogy kikerüljék a pocsolyákat.
– Itt miért van ilyen sok hideg valami? – érdeklődött Világ Vili.
– Ez a hideg valami a víz, ami nagyon fontos mindenkinek. Ebből iszunk, ha megszomjazunk. Ha odaállsz a közelébe, akkor megláthatod magadat a víztükörben – okította őket kotlósmama.
Óvatosan közelítették meg a pocsolyát, és fölé hajoltak.
– Én nem látok semmit!
– Én se! Én se! – mondogatták sorban.
Kotlósmama közelebb ment, és ő is belenézett a pocsolyába.
– Valóban! Igazatok van. Én se látom magamat. Mi lehet az oka? – kérdezte elgondolkodva.
– Én tudom – szólalt meg Röffencs Robi.
– Az előbb kicsit megfürödtem benne, így felkavartam az iszapot. Ezért nem láttok benne semmit, sajnálom – mondta letörten.
– Fürödtél? Az csuda klassz lehet! – csipogta Taréj Lali és már bele is futott az egyik pocsolyába.
– Segítség! Segítség! – csipogta keservesen, miközben merő sár lett a tollazata.
– Mit csináljak?! Mit csináljak?! – szaladgált körbe-körbe ijedten a mamája…
Hoppá! Hol van a mese vége??? ;(
Ennek a mesének a végét, akkor tudod meg,
ha a Gyöngycsibék és barátaik mesekönyvet megvásárolod. 😉
Találkozzunk a Mesés gyöngycsibe klub oldalon is,
ahol különböző játékok, feladatok, ajándékok várnak!
:D
Kotyi Kata vagyok, a gyöngycsibék anyukája… 😉
Tetszett a mese gyermekednek? Igen? 😀
Mutasd meg kisgyerekes ismerőseidnek is!
Olvasd tovább a gyöngycsibéim történetét! 😉 és
nézd meg a rólunk készült picurka videót is! 😉
Köszönöm!