Elindult a kis társaság a baromfiudvaron található Szemétdombi térre. A sor elején ment Kukori Kázmér peckesen lépegetve, utána következett Kotyi Kata büszkén, és hátra-hátra nézegetve, hogy megvan-e az összes kiscsibe.

 – Ne izgulj! Mi vigyázunk rájuk! – nyugtatgatta a kotlósmamát Fefe.

– Csip! Csip! Mi is figyelünk! – szólaltak meg a kis pelyhesek.

– Tudom, tudom, de azért ügyeljetek a „libasorra” is! – figyelmeztette őket  kotlósmama.

– Libasor?! – kérdezte Csoki kutya. – Hol vannak itt libák? Azt mondtátok, hogy kiscsibék! Most libák vagy kiscsibék? Teljesen össze vagyok zavarodva – mondta tétován.

– KIS-CSI-BÉK! Nincs miért összezavarodnod! – kukorékolta hátra Kázmér.

– Akkor, mi ez a „libasor”? Miért nem „csibesor”? – csaholta Csoki.

– Azért „libasor”, mert szépen egymás után haladnak, és ez egy kifejezés – magyarázta Kata, a kotlós.

– Csibék vagyunk, „libasorban” haladunk! Csibék vagyunk, „libasorban” haladunk! – szajkózták a kiscsibék.

– Csend legyen! – szólt hátra kotlósmama. Mit fognak szólni a többiek, ha meghallják, hogy milyen ricsajosak vagytok? Nem szeretnék szégyenkezni miattatok! – csitította a csipogó csibéket.

Hirtelen csend lett, amikor meglátták Röffencs Robit. Minden kiscsibe kotlós mamához futott.

 – Mi ez a nagy riadalom? – kérdezte a mamájuk. A csibék riadtan kandikáltak ki anyjuk mögül, és Röffencs Robi felé mutogattak.

– Ó! Robitól nem kell félni, ő egy barátságos röfi! – nyugtatta meg őket Kotyi Kata.

– Röf, röf! Figyeljen mindenki! Megérkeztek az új lakók! Gyertek ide, nézzétek őket! – kiáltott a többieknek Röffencs Robi.

     Hamarosan mindenki megérkezett és körülállták a kis jövevényeket. A kiscsibék még mindig kotlósmamához húzódtak, és onnan kandikáltak a többi állat felé.

 – Engedjétek meg, hogy bemutassam a családom új tagjait! – szólt Kukori Kázmér.

– Lássuk, lássuk! Hol bujkálnak? Jöjjenek csak elő! – hívták őket.

– Csak szépen, sorjában! – rendezkedett a mamájuk.

– Először a csibelányokat szeretném bemutatni, mindenkinek kettő neve van: ő Rózsa Rozi, itt mellette Ciklámen Cili és a legkisebb Babarózsa Babi – állította őket sorba Kata mama. Eközben a csibefiúk el kezdtek rendetlenkedni.

– Csend legyen! – szólt rájuk Kázmér.

– Mi is be akarunk mutatkozni! Mi is be akarunk mutatkozni! – csipogták sürgetve.

– Csak várjatok a sorotokra! – intette le őket Kázmér kakas, az apjuk.

– Milyen aranyosak! Milyen kedvesek! Milyen csendesek! Milyen félénkek! – lelkendeztek az állatok, miután megismerték a csibelányokat.

– Most pedig látni szeretnénk a csibefiúkat! – szólalt meg Röffencs Rozi.

– Itt vagyunk! Itt vagyunk! – sereglettek oda a csibefiúk.

– Csak lassan és  a második sorba! – szólt rájuk kakas Kázmér.

– Akkor kezdjük! Ő Kéki Kari, a másik Világ Vili és végül, de nem utolsó sorban Taréj Lali – sorolta Kotyi Kata.

– Ez igen! Ezekből nagyszerű kakasok lesznek! Nagyon határozott a fellépésük! – dicsérték a csibefiúkat.

– Én már látom, hogy 1-2 hónap múlva, micsoda kakaskodás lesz itt – jósolta Röffencs Robi.

Egyszer csak nagy visításra lett figyelmes mindenki…

– Várjatok! Én is látni akarom őket! Uííííí! – visította valaki messziről.

Mindenki a hang irányába fordult, és akkor látták, hogy egy kismalac rohan a gyülekezet felé.

– Ő kicsoda?- kérdezte Taréj Lali, miközben döbbenten nézte a közeledő visítozó, rózsaszínű valamit.

– Ő Röfike, aki mindig mindenhonnan elkésik. Most az ő bemutatkozása is „sikerült”! A többieket is hamarosan megismerhetitek, körbejárjuk a baromfiudvart. Mindenkihez bekukkantunk, így megtudjátok, hogy ki hol lakik – tudatta velük Kotyi Kata.

És a történet folytatódik… 😉

Találkozzunk a Mesés gyöngycsibe klub oldalon is,
ahol különböző játékok, feladatok, ajándékok várnak!

Szívesen olvasnád a gyöngycsibés meséket mesekönyvből?

Jó hírem van!

A mesekönyv megvásárolható a Bigyi-Bogyó Boltban.

😀

Kotyi Kata vagyok, a gyöngycsibék anyukája… 😉

 Tetszett a mese gyermekednek? Igen? 😀

Mutasd meg kisgyerekes ismerőseidnek is!

Olvasd tovább a gyöngycsibéim történetét! 😉 és
nézd meg a rólunk készült picurka videót is! 😉 

Köszönöm!