A gyöngycsibék is izgatottan várták a húsvéti ünnepeket.
Figyelték a tojásokat, és ekkor történt valami…
Vajon mi történt? Olvasd a mesét és kiderül! 😉
Babarózsa Babi izgatottan szaladgált az udvaron, és Kotyi Katát kereste.
– Hol van Anya? Ki látta? – kérdezte a többiektől, de választ nem kapott.
– Miért keresed Anyát? – érdeklődött Ciklámen Cili.
– Nagy baj van Cili! Eltűnt a legnagyobb tojás a fészerből – suttogta Babi.
– Eltűnt?! – kiáltotta ijedten Cili.
– Halkabban, nehogy megtudja valaki! – szólt rá Babi.
– De ez nagy baj – mondta most már Cili is halkan.
– Szerintem is nagy a baj, de megkeresem – felelte határozottan Babi.
– Én is segítek! A többieknek ne szóljunk, nyomozzuk ki együtt! – javasolta Cili.
– Rendben! – egyezett bele Babi.
Összedugták a fejüket a gyöngycsibék és megtervezték, hogy hogyan fognak nyomozni. Mindent szemügyre vettek a fészerben, és elindultak a szomszéd udvar irányában. Úgy érezték, hogy valami nagyon „gyanús” arrafelé…
A kertkapunál megálltak, mert beszélgetést hallottak.
– Gyuri és Gyuszi! Figyeljetek rám! – szólt valaki erélyesen a kapu mögött.
– Igen, figyelünk – hangzott a válasz.
– Akkor így fogjátok az ecsetet! Ne úgy fogd! Figyelj jobban! Most piros festékre lesz szükségünk… Az nem a piros, hanem a kék! Jobban figyeljetek! – hallották az utasításokat, de nem látták, hogy kik beszélnek.
– Menjünk közelebb! – javasolta halkan Cili.
Kinyitották a közös kertkaput, és óvatosan közelebb mentek. Ekkor látták meg az „eltűnt” tojást, amely körül nyuszik ugráltak.
– Megvan a tojásunk, de miért sárga? – kérdezte suttogva Babi.
– Valóban sárga, de mit csinálnak vele a nyuszik? – kíváncsiskodott tovább Cili.
– Nem tudom. Legyél csendben, és figyeljünk! – tanácsolta Babi.
– Apa! Ez a piros festék? – kérdezte az egyik kis nyuszi.
– Igen az. Ügyes vagy, Gyuri! – dicsérte meg a fiát az idősebb nyúl.
– Akkor kezdjük a festést piros színnel! Gyuri, Te leszel az első, aki mintát fest a tojásra! Fess a tojásra szép cakkos vonalat! – szólt újra Nyúl Nándi, az apuka.
– Már kezdem is! – felelte Nyuszi Gyuri, miközben a másik nyuszi csak csendben figyelte, hogy mi történik.
Nyuszi Gyuri szép cikkcakkosra festette a tojást.
Festés közben a nyuszi apuka elment újabb festékért, így a két nyuszi egyedül maradt a tojással. Gyurinak annyira megtetszett a minta, hogy még egy cakkos sort festett. Ekkor a csibelányok közelebb merészkedtek.
– Sziasztok! – üdvözölték a nyuszikat.
– Sziasztok! – köszöntek vissza a nyuszik is.
– Én Babarózsa Babi vagyok, ő pedig a testvérem Ciklámen Cili.
– Én Nyuszi Gyuri vagyok – mondta a festegető nyuszi.
– És ő kicsoda? – mutatott a fűben csendben csücsülő nyuszira Babi.
– Ő Nyuszi Gyuszi, a kisöcsém – felelte Gyuri.
– Mindig ilyen csendes? – érdeklődött Cili.
– Csak akkor, ha töri valamin a fejét – válaszolta Gyuri, miközben pöttyöket festett a cakkos rész alá.
– Ez nagyon szép! – dicsérte a munkáját Cili.
– Köszönöm! Kicsit izgulok, mert még sosem festettem tojást – válaszolta Gyuri.
– Miért festettétek be a mi tojásunkat? – érdeklődött Babi váratlanul.
Nyuszi Gyuri kérdően nézett rá…
– Ez a mi tojásunk, néhány órája tűnt el a fészerből – folytatta Babi.
– Még mindig nem értem. Apa azt mondta, hogy itt van ez a tojás, és a húsvéti ünnepekre ki fogjuk festeni, mert a gyerekek szeretik a szépen festett tojásokat – magyarázta Nyuszi Gyuri.
– De akkor is, ez a mi tojásunk! – ismételte kissé emelt hangon Babi.
– Én is szeretnék festeni! – szólalt meg Nyuszi Gyuszi halkan. Ekkor mindenki feléje fordult.
– Igen, én is szeretnék festeni, mert van egy jó ötletem. És mindegy, hogy kié a tojás, mert ebből egy szép hímes tojás lesz! – felelte határozottan és a többiek úgy meglepődtek , hogy csak döbbenten álltak…
Ekkor Gyuszi kivette a szótlanul álló Gyuri kezéből az ecsetet, és folytatta a festést. A többiek még mindig nem szóltak, csak nézték, hogy mit csinál Nyuszi Gyuszi.
– Ez neked egy jó ötlet? – szólalt meg Gyuri – ez csak egy hullámos vonal!
– Igen, de majd lesz folytatás is – felelte festés közben Gyuszi.
A csibelányok már meg is feledkeztek arról, hogy kié is a tojás, csak Gyuszit figyelték, aki ügyesen „körbe hullámozta” a tojást.
– Így ni! – letette az ecsetet, egy másikat vett a kezébe és belemártotta a kék festékbe.
Gyuszi folytatta a festést és minden hullám alá és fölé nagyon szép kék virágokat pingált. A többiek csak ámultak, hogy milyen ügyes…
– Ez nagyon szép virág – kezdte a dicséretet Babi.
– Ez a kék nefelejcs virág. Ez a kedvencem – és festette tovább a virágokat a kicsi nyuszi.
– Én biztosan nem fogom elfelejteni, mert olyan szép – gyönyörködött benne Cili.
– Köszönöm a dicséretet – és már a túlsó felén járt a tojásnak.
– Valóban nagyon ügyes vagy – ismerte el Nyuszi Gyuri.
– Köszi! – kiáltotta Gyuszi a tojás másik feléről.
– Nem is tudtam, hogy Te ilyen ügyes vagy – folytatta a nagyobbik nyuszi.
– Tudom, azt hitted, hogy azért, mert ilyen kicsi vagyok, nem is tudok rajzolni, festeni…
– Valóban, de úgy látom, hogy tévedtem – ismerte be Gyuri.
– Semmi gond! – mondta nevetve Gyuszi, miközben elkészült a mintával, és újra lecsücsült a fűbe egy kicsit messzebb a tojástól.
Közben megérkezett Nyúl Nándi az újabb adag piros festékkel, mert mindig az fogy el legelőször.
– Nagyon szép lett ez a tojás, főleg a virágok csodaszépek! Nagyon ügyes vagy, Gyuri fiam! – szólt Nándi, amikor meglátta, hogy elkészült a tojás.
Mindenki feléje fordult, de csak kicsit később szólalt meg Gyuri.
– Köszönöm Apa a dicséretet… – felelte, de ekkor már minden szem rászegeződött.
Nyúl Nándi nem értette, hogy mi ez a nagy csend újra, és mit keresnek ott a gyöngycsibék. Éppen meg akart szólalni, amikor Gyuri folytatta.
– Apa! A dicséret igazából nemcsak nekem jár – kezdte a mondókáját.
– Nemcsak Neked? Kinek jár még dicséret?
– Annak jár még dicséret, aki a kék nefelejcset festette – felelte csendesen Gyuri.
– Nem Te festetted? Akkor ki festette? Talán a csibelányok? – kérdezte nevetve Nyúl Nándi.
– Nem, nem ők festették – mondta lassan a nyuszi gyerek.
– Nem Te festetted, nem ők festették… Akkor ki festette?
– Nyuszi Gyuszi festette! –hangzott a válasz szinte egyszerre.
– Nyuszi Gyuszi?! – kérdezte hitetlenkedve Nyúl Nándi.
– Igen, ő festette! – vallotta be Gyuri.
– De ő nem is tud festeni… – csodálkozott a nyuszik apukája.
– De tud! Ezeket a virágokat is ő festette és még a hullámos vonalat is! – állt ki Babi a kicsi nyuszi mellett.
– Valóban Te festetted? – fordult fia felé.
– Igen, én festettem – válaszolt csendesen Gyuszi.
– És mikor tanultál meg ilyen szépen festeni? – érdeklődött a kicsi fiától.
– Sokat nézegettem a kifestős könyveket, és néha megpróbáltam vékony bottal a homokba lerajzolni. Eleinte nem sikerült, de azután sokat gyakoroltam, és egyre szebb lett a rajzom – mesélte boldogan a kicsi nyuszi.
– És miért nem szóltál nekünk erről? – kíváncsiskodott az apja.
– Húsvéti meglepetésnek szántam… – mondta halkan Nyuszi Gyuszi.
– Ez a meglepetés nagyon jól sikerült, gratulálok kisfiam! – felelte vidáman Nyúl Nándi.
A nagy örömben csak ekkor vették észre, hogy Gyuri nagyon csendben lett, és szomorúan tekint maga elé.
– Mi a baj? – érdeklődött Cili.
– Én nem is tudok rajzolni! Az öcsikém sokkal ügyesebb nálam – felelte letörten.
– Ezért fölösleges szomorkodnod, majd segítünk, és megtanulsz rajzolni. Ti ketten lesztek a legügyesebb nyuszik! – biztatta Cili.
– Így van, én is segítek! – csatlakozott a beszélgetéshez Gyuszi –Majd együtt gyakorolunk tovább, mert ezek még nagyon egyszerű minták.
– Jaj, de jó! Jaj, de jó! Együtt fogunk festeni! – ugrándozott mindenki.
Ekkor Nyúl Nándi a csibelányok felé fordult.
– Ti kik vagytok, és hogyan kerültök ide?
– Jaj! Még nem is köszöntünk! Csókolom! – felelték szinte egyszerre a lányok.
– Mi Kukori Kázmér kiscsibéi vagyunk, Babarózsa Babi és Ciklámen Cili – mutatkoztak be a gyöngycsibék.
– Üdvözöllek benneteket! Mi szél hozott erre Titeket?
– Apa! Apa! Azt mondták a csibelányok, hogy elvettük az ő tojásukat! – szólalt meg hirtelen Gyuri.
– Elvettük? – kérdezte döbbenten Nyúl Nándi.
– Igen, néhány órája tűnt el a fészerből – bizonygatta Babi.
– Itt valami félreértés van, ezt a tojást Pulyka Pankától kaptuk. Ez jóval nagyobb tojás, mint egy tyúktojás! Így sokat lehet gyakorolni rajta a festést.
A csibelányoknak elállt a szava, és csak lassan szólaltak meg újra.
– Valóban…, mintha nagyobb lenne, mint egy tyúktojás – ismerte be Babi.
– Bocsánatot kérünk a vádaskodásért. Már órák óta keressük az elveszett tojást, és azt hittük, hogy ez az – felelte csalódottan Cili.
– Semmi gond! – nyugtatta meg őket Nyúl Nándi – És biztosan elveszett egy tojás? Vagy csak rosszul számoltatok?
– Nem számoltam el, pontosan emlékszem, hogy 7 tojás volt a fészekben – mondta határozottan Babi.
– 7 tojás? Én 5-öt számoltam! – szólalt meg Cili.
– Akkor most nem is 1 tojás hiányzik? Jaj, mit fog szólni anya? – esett kétségbe Babi.
– Nyugodjatok meg! Menjetek haza és számoljátok meg újra a tojásokat! És ha még mindig „hiányzik”, akkor beszéljetek Kotyi Katával, ő majd segít megoldani ezt a „rejtélyt” – adta a jó tanácsot Nyúl Nándi.
A kiscsibék megköszönték a jó tanácsot és elköszöntek a nyusziktól, akik megígérték, hogy nekik is festenek majd egy szép tojást. Cili és Babi kíváncsian a szaladt a fészerbe, hogy megszámolják a tojásokat. Kotyi Kata éppen rendezte a tojásokat…
– 1, 2, 3, 4, 5 és 6! Megvan mindegyik! – állapította meg.
Ekkor a kiscsibék nevetve továbbfutottak, most már tudták, hogy a matekot még egy kicsit gyakorolni kell. 😀
Ez a mese gyöngycsibés mese, de a linkre kattintva
megtalálod egy régebbi változat rajzos részletét is,
amelynél Fekete Éva mesés rajzai az illusztrációk. 😀
Kedves Éva!
Gratulálok és köszönöm, hogy ilyen mesés rajzokat készítettél nekünk!
Mindenkinek mesés húsvéti ünnepeket kívánok!
😉
Kotyi Kata vagyok, a gyöngycsibék anyukája… 😉
Tetszett a mese gyermekednek? Igen? 😀
Mutasd meg kisgyerekes ismerőseidnek is!
A Gyöngycsibék és barátai illetve a Játszani jó kötetek
megvásárolhatók a linkre kattintva.
Olvasd tovább a gyöngycsibéim történetét! 😉
Debreceni iskolások életre keltették a mesét,
nézd meg az Életre keltek a gyöngycsibék videót is!
Köszönöm!
Újabb jó hír! Létrejött a Mesés gyöngycsibe klub… 😉
Csatlakozz Te is! Ismerjük meg a gyöngycsibés meséket együtt! 😉 Várlak a gyöngycsibéimmel…