Röfike kora reggel sétálgatott a közeli tuják között, amikor valami pirosat vett észre a földön. Odaszaladt, és akkor látta, hogy egy szép piros szalag. Felvette, és már szaladt is vele, hogy megmutassa a többieknek. Először Musival találkozott.
– Szia Musi! Nézd mit találtam! – tette le a cica elé a szalagot.
– De szép szalag! Mit csinálsz vele? – érdeklődött Musi.
– Még nem tudom. Neked lenne ötleted? – kérdezte Röfike.
– Hááát lenne! Csináljunk belőle egy sálat! Nézd csak, milyen szép leszel! – és már rá is tette Röfikére a szalagot.
– Köszönöm! Köszönöm! De jó ötlet! Milyen szép lettem! – lelkendezett a kismalac és futásnak eredt.
– Hová szaladsz? – kiáltott utána Musi.
– Megyek, és megmutatom a többieknek! – kiáltotta vissza Röfike.
Néhány óra múlva mindenki Röfike sáljáról beszélt.
– Láttátok, hogy milyen szép sálja van Röfikének? –kérdezték egymástól.
– Láttuk! Igen, láttuk! Én is láttam! – felelte szinte mindenki.
– Te is láttad? – érdeklődött Fefe Musitól.
– Igen, és nekem ez a kedvenc színem – hallatszott Musi szomorkás hangja.
– Mi a gond? Miért vagy szomorú?
– Én is fel akartam próbálni, de Röfike nem engedte – mondta letörten Musi.
– Nekem se engedte, hogy felpróbáljam… – szólalt meg valaki.
– Nekem se engedte… – hallatszott innen, és onnan is.
– Nekem azt se engedte, hogy hozzáérjek…
Panaszkodtak csalódottan, hiszen titokban mindenki szívesen felpróbálta volna a sálat. Ebben a pillanatban hangos visításra lettek figyelmesek.
– Mi történhetett? – kapták fel a fejüket hirtelen.
– Szerintem, ez a hang Röfikéé – állapította meg Musi.
– Szerintem is! – bólogattak a többen is.
És abban a pillanatban megjelent Röfike és nagyon sírt.
– Nézzétek, hogy mi történt a sálammal!
– Ez a Te sálad? Legutóbb nem ilyen volt a színe – állapította meg Ciklámen Cili.
– Igen, tudom! Ez nem az eredeti színe, most sáros – szipogott Röfike.
– De mi történt? – érdeklődött Taréj Lali.
– Hazafelé mentem, hogy megmutassam az anyukámnak, amikor leoldódott a sálam és a ház melletti fürdőpocsolyába esett – mesélte még mindig pityeregve Röfike.
– Ki kellene mosni valahol… – javasolta Musi.
– Jó ötlet! De hol tudom kimosni? – kérdezte kíváncsian Röfike, most már kicsit megnyugodva.
– Én tudom! Nekem már van tapasztalatom – szólalt meg Taréj Lali.
– Tudod? Van tapasztalatod? Hány sálat mostál már ki? – érdeklődött Kéki Kari.
– Sálat még nem mostam, de magamat már igen! Emlékeztek?
– Igen! Igen, emlékezetes zuhanyozás volt! – kuncogott a többi kiscsibe.
– Akkor gyertek és kimossuk a sálat! – intézkedett Lali.
Ám senki se mozdult, mindenki csak állt…
Hoppá! Eltűnt a mese vége.
Vajon mi lesz Röfike sáros sáljával?
A folytatást csak akkor fogod megtudni,
ha a Játszani jó! mesekönyvet megvásárolod a linkre kattintva. 😉
Jó hírem van! A mesekönyv online változatát is megtalálod itt:
Játszani jó! 1. rész – gyöngycsibés mesemagazin.
😉
Kotyi Kata vagyok, a gyöngycsibék anyukája… 😉
Tetszett a mese gyermekednek? Igen? 😀
Mutasd meg kisgyerekes ismerőseidnek is!
Olvasd tovább a gyöngycsibéim történetét! 😉
Nézd meg a rólunk készült picurka videót is!
Köszönöm!
Újabb jó hír! Létrejött a Mesés gyöngycsibe klub… 😉
Csatlakozz Te is! Ismerjük meg a gyöngycsibés meséket együtt! 😉 Várlak a gyöngycsibéimmel…