Röfike kora reggel sétálgatott a közeli tuják között, amikor valami pirosat vett észre a földön. Odaszaladt, és akkor látta, hogy egy szép piros szalag. Felvette, és már szaladt is vele, hogy megmutassa a többieknek. Először Musival találkozott.
– Szia Musi! Nézd mit találtam! – tette le a cica elé a szalagot.
– De szép szalag! Mit csinálsz vele? – érdeklődött Musi.
– Még nem tudom. Neked lenne ötleted? – kérdezte Röfike.
– Hááát lenne! Csináljunk belőle egy sálat! Nézd csak, milyen szép leszel! – és már rá is tette Röfikére a szalagot.
– Köszönöm! Köszönöm! De jó ötlet! Milyen szép lettem! – lelkendezett a kismalac és futásnak eredt.
– Hová szaladsz? – kiáltott utána Musi.
– Megyek, és megmutatom a többieknek! – kiáltotta vissza Röfike.
Néhány óra múlva mindenki Röfike sáljáról beszélt.
– Láttátok, hogy milyen szép sálja van Röfikének? –kérdezték egymástól.
– Láttuk! Igen, láttuk! Én is láttam! – felelte szinte mindenki.
– Te is láttad? – érdeklődött Fefe Musitól.
– Igen, és nekem ez a kedvenc színem – hallatszott Musi szomorkás hangja.
– Mi a gond? Miért vagy szomorú?
– Én is fel akartam próbálni, de Röfike nem engedte – mondta letörten Musi.
– Nekem se engedte, hogy felpróbáljam… – szólalt meg valaki.
– Nekem se engedte… – hallatszott innen, és onnan is.
– Nekem azt se engedte, hogy hozzáérjek…
Panaszkodtak csalódottan, hiszen titokban mindenki szívesen felpróbálta volna a sálat. Ebben a pillanatban hangos visításra lettek figyelmesek.
– Mi történhetett? – kapták fel a fejüket hirtelen.
– Szerintem, ez a hang Röfikéé – állapította meg Musi.
– Szerintem is! – bólogattak a többen is.
És abban a pillanatban megjelent Röfike és nagyon sírt.
– Nézzétek, hogy mi történt a sálammal!
– Ez a Te sálad? Legutóbb nem ilyen volt a színe – állapította meg Ciklámen Cili.
– Igen, tudom! Ez nem az eredeti színe, most sáros – szipogott Röfike.
– De mi történt? – érdeklődött Taréj Lali.
– Hazafelé mentem, hogy megmutassam az anyukámnak, amikor leoldódott a sálam és a ház melletti fürdőpocsolyába esett – mesélte még mindig pityeregve Röfike.
– Ki kellene mosni valahol… – javasolta Musi.
– Jó ötlet! De hol tudom kimosni? – kérdezte kíváncsian Röfike, most már kicsit megnyugodva.
– Én tudom! Nekem már van tapasztalatom – szólalt meg Taréj Lali.
– Tudod? Van tapasztalatod? Hány sálat mostál már ki? – érdeklődött Kéki Kari.
– Sálat még nem mostam, de magamat már igen! Emlékeztek?
– Igen! Igen, emlékezetes zuhanyozás volt! – kuncogott a többi kiscsibe.
– Akkor gyertek és kimossuk a sálat! – intézkedett Lali.
Ám senki se mozdult, mindenki csak állt.
– Mi van? Miért nem jöttök? Fogjuk meg a sálat!
– Nem lehet!
– Miért nem?
– Röfike azt mondta, hogy senki se nyúlhat hozzá, mert piszkos lesz – indokolt Világos Vili.
– Ne legyünk haragtartók, segítsünk Röfikének, hiszen bajban van! –javasolta Musi.
A kiscsibék elkapták a szalagot és már futottak is vele a „zuhanyhoz”. A vízsugár szépen letisztította a sarat. Már csak egy gond volt, hogy hogyan szárítsák meg.
– Van egy ötletem! – szólalt meg újra Lali.
– Mi az az ötlet? – érdeklődött Röfike.
– Mi leszünk a „szárítókötél”! – közölte Lali.
– Ki az a „mi”? – firtatta tovább Babarózsa Babi.
– Hát mi, a kiscsibék! Álljunk sorba és fogjuk meg a szalagot! Olyan csodálatos idő van, hogy gyorsan meg fog száradni – rendezkedett Taréj Lali.
A csibék gyorsan sorba álltak és nagyon szépen, feszesen tartották a szalagot. Alig telt el néhány perc, amikor mocorogni kezdtek.
– Mi a baj? – kérdezte Röfike.
A „kötél” közepe felé Világ Vili elengedte a szalagot és megszólalt:
– Nem tudnak beszélni, mert „tele” a csőrük!
– Valóban – állapította meg Röfike.
– Szerintem nem kell olyan szorosan állni! Legyen csak 3 csibe és utána majd cserélünk – ajánlotta Vili a többieknek.
– Hmmmm, hmmm – felelték a csibék.
Aztán újra elhelyezkedtek és már csak hárman fogták a szalagot, Taréj Lali, Babarózsa Babi és Ciklámen Cili. Amikor elfáradtak, akkor helyet cseréltek a többiekkel. Eközben Röfike csak mesélt és mesélt, a barátai pedig „csukott csőrrel” hallgatták. Hamarosan megszáradt a szalag és odaadták Röfikének.
– Köszönöm! Milyen szép lett a szalagom… – lelkendezett Röfike.
– Most már megmutathatod az anyukádnak is – mondták a többiek.
– Igen, megmutatom, de szeretném, ha először Ti néznétek meg közelebbről! Aki akarja fel is próbálhatja – ajánlotta a Röfike.
– Tényleg megpróbálhatom? – kérdezte Babi.
– Én is? – érdeklődött tétován, de reménykedve Musi.
– Igen és igen! És ne haragudjatok, hogy olyan irigy voltam! – kért bocsánatot Röfike.
Mindenki felpróbálta a szalagot és egymást dicsérgették közben. Már későre járt, Röfike is elindult hazafelé.
– Sziasztok! Köszönöm, még egyszer a segítséget!
– Nagyon szívesen! Vigyázz, hazafelé kerüld ki a pocsolyákat! – figyelmeztették a többiek.
– Vigyázok! És boldog új évet kívánok mindenkinek! – kiáltott vissza Röfike és eltűnt a fák között.
Szívesen elolvasnád a mesekönyv további meséit is? 😉
A Játszani jó! mesekönyvet megvásárolod a linkre kattintva. 😉
😉
Találkozzunk a gyöngycsibék és barátai oldalon is,
ahol különböző játékok, feladatok, ajándékok várnak!
😀
Kotyi Kata vagyok, a gyöngycsibék anyukája… 😉
Tetszett a mese gyermekednek? Igen? 😀
Mutasd meg kisgyerekes ismerőseidnek is!
Olvasd tovább a gyöngycsibéim történetét! 😉
Nézd meg a rólunk készült picurka videót is!
Köszönöm!
Újabb jó hír! Létrejött a Mesés gyöngycsibe klub… 😉
Csatlakozz Te is! Ismerjük meg a gyöngycsibés meséket együtt! 😉 Várlak a gyöngycsibéimmel…
Hagyj üzenetet