Röfike kora reggel sétálgatott a közeli tuják között, amikor valami pirosat vett észre a földön. Odaszaladt, és akkor látta, hogy egy szép piros szalag. Felvette, és már szaladt is vele, hogy megmutassa a többieknek. Először Musival találkozott.

 – Szia Musi! Nézd mit találtam! – tette le a cica elé a szalagot.

 – De szép szalag! Mit csinálsz vele? – érdeklődött Musi.

 – Még nem tudom. Neked lenne ötleted? – kérdezte Röfike.

 – Hááát lenne! Csináljunk belőle egy sálat! Nézd csak, milyen szép leszel! – és már rá is tette Röfikére a szalagot.

 – Köszönöm! Köszönöm! De jó ötlet! Milyen szép lettem! – lelkendezett a kismalac és futásnak eredt.

 – Hová szaladsz? – kiáltott utána Musi.

 – Megyek, és megmutatom a többieknek! – kiáltotta vissza Röfike.

Néhány óra múlva mindenki Röfike sáljáról beszélt.

 – Láttátok, hogy milyen szép sálja van Röfikének? –kérdezték egymástól.

 – Láttuk! Igen, láttuk! Én is láttam! – felelte szinte mindenki.

 – Te is láttad? – érdeklődött Fefe Musitól.

 – Igen, és nekem ez a kedvenc színem – hallatszott Musi szomorkás hangja.

 – Mi a gond? Miért vagy szomorú?

– Én is fel akartam próbálni, de Röfike nem engedte – mondta letörten Musi.

 – Nekem se engedte, hogy felpróbáljam… – szólalt meg valaki.

 – Nekem se engedte… – hallatszott innen, és onnan is.

 – Nekem azt se engedte, hogy hozzáérjek…

Panaszkodtak csalódottan, hiszen titokban mindenki szívesen felpróbálta volna a sálat. Ebben a pillanatban hangos visításra lettek figyelmesek.

 – Mi történhetett? – kapták fel a fejüket hirtelen.

 – Szerintem, ez a hang Röfikéé – állapította meg Musi.

 – Szerintem is! – bólogattak a többen is.

És abban a pillanatban megjelent Röfike és nagyon sírt.

 – Nézzétek, hogy mi történt a sálammal!

 – Ez a Te sálad? Legutóbb nem ilyen volt a színe – állapította meg Ciklámen Cili.

 – Igen, tudom! Ez nem az eredeti színe, most sáros – szipogott Röfike.

 – De mi történt? – érdeklődött Taréj Lali.

 – Hazafelé mentem, hogy megmutassam az anyukámnak, amikor leoldódott a sálam és a ház melletti fürdőpocsolyába esett – mesélte még mindig pityeregve Röfike.

– Ki kellene mosni valahol… – javasolta Musi.

 – Jó ötlet! De hol tudom kimosni? – kérdezte kíváncsian Röfike, most már kicsit megnyugodva.

 – Én tudom! Nekem már van tapasztalatom – szólalt meg Taréj Lali.

 – Tudod? Van tapasztalatod? Hány sálat mostál már ki? – érdeklődött Kéki Kari.

 – Sálat még nem mostam, de magamat már igen! Emlékeztek?

 – Igen! Igen, emlékezetes zuhanyozás volt! – kuncogott a többi kiscsibe.

 – Akkor gyertek és kimossuk a sálat! – intézkedett Lali.

Ám senki se mozdult, mindenki csak állt.

 – Mi van? Miért nem jöttök? Fogjuk meg a sálat!

 – Nem lehet!

 – Miért nem?

 – Röfike azt mondta, hogy senki se nyúlhat hozzá, mert piszkos lesz – indokolt Világos Vili.

 – Ne legyünk haragtartók, segítsünk Röfikének, hiszen bajban van! –javasolta Musi.

A kiscsibék elkapták a szalagot és már futottak is vele a „zuhanyhoz”. A vízsugár szépen letisztította a sarat. Már csak egy gond volt, hogy hogyan szárítsák meg.

 – Van egy ötletem! – szólalt meg újra Lali.

 – Mi az az ötlet? – érdeklődött Röfike.

 – Mi leszünk a „szárítókötél”! – közölte Lali.

 – Ki az a „mi”? – firtatta tovább Babarózsa Babi.

 – Hát mi, a kiscsibék! Álljunk sorba és fogjuk meg a szalagot! Olyan csodálatos idő van, hogy gyorsan meg fog száradni – rendezkedett Taréj Lali.

A csibék gyorsan sorba álltak és nagyon szépen, feszesen tartották a szalagot. Alig telt el néhány perc, amikor mocorogni kezdtek.

 – Mi a baj? – kérdezte Röfike.

A „kötél” közepe felé Világ Vili elengedte a szalagot és megszólalt:

 – Nem tudnak beszélni, mert „tele” a csőrük!

 – Valóban – állapította meg Röfike.

 – Szerintem nem kell olyan szorosan állni! Legyen csak 3 csibe és utána majd cserélünk – ajánlotta Vili a többieknek.

 – Hmmmm, hmmm – felelték a csibék.

Aztán újra elhelyezkedtek és már csak hárman fogták a szalagot, Taréj Lali, Babarózsa Babi és Ciklámen Cili. Amikor elfáradtak, akkor helyet cseréltek a többiekkel. Eközben Röfike csak mesélt és mesélt, a barátai pedig „csukott csőrrel” hallgatták. Hamarosan megszáradt a szalag és odaadták Röfikének.

– Köszönöm! Milyen szép lett a szalagom… – lelkendezett Röfike.

 – Most már megmutathatod az anyukádnak is – mondták a többiek.

 – Igen, megmutatom, de szeretném, ha először Ti néznétek meg közelebbről! Aki akarja fel is próbálhatja – ajánlotta a Röfike.

 – Tényleg megpróbálhatom? – kérdezte Babi.

 – Én is? – érdeklődött tétován, de reménykedve Musi.

 – Igen és igen! És ne haragudjatok, hogy olyan irigy voltam! – kért bocsánatot Röfike.

Mindenki felpróbálta a szalagot és egymást dicsérgették közben. Már későre járt, Röfike is elindult hazafelé.

 – Sziasztok! Köszönöm, még egyszer a segítséget!

 – Nagyon szívesen! Vigyázz, hazafelé kerüld ki a pocsolyákat! – figyelmeztették a többiek.

 – Vigyázok! És boldog új évet kívánok mindenkinek! – kiáltott vissza Röfike és eltűnt a fák között.

Szívesen elolvasnád a mesekönyv további meséit is? 😉

A Játszani jó! mesekönyvet megvásárolod a linkre kattintva. 😉 

😉 

Találkozzunk a gyöngycsibék és barátai oldalon is,
ahol különböző játékok, feladatok, ajándékok várnak!

😀

Kotyi Kata vagyok, a gyöngycsibék anyukája… 😉

 Tetszett a mese gyermekednek? Igen? 😀

Mutasd meg kisgyerekes ismerőseidnek is!

Olvasd tovább a gyöngycsibéim történetét! 😉
Nézd meg a rólunk készült picurka videót is!

Köszönöm!

Újabb jó hír! Létrejött a Mesés gyöngycsibe klub… 😉
Csatlakozz Te is! Ismerjük meg a gyöngycsibés meséket együtt! 😉 Várlak a gyöngycsibéimmel…