Hogyan készítsünk jó erős „szárítókötelet”? – 9. rész – részlet

Röfike kora reggel sétálgatott a közeli tuják között, amikor valami pirosat vett észre a földön. Odaszaladt, és akkor látta, hogy egy szép piros szalag. Felvette, és már szaladt is vele, hogy megmutassa a többieknek. Először Musival találkozott.

 – Szia Musi! Nézd mit találtam! – tette le a cica elé a szalagot.

 – De szép szalag! Mit csinálsz vele? – érdeklődött Musi.

 – Még nem tudom. Neked lenne ötleted? – kérdezte Röfike.

 – Hááát lenne! Csináljunk belőle egy sálat! Nézd csak, milyen szép leszel! – és már rá is tette Röfikére a szalagot.

 – Köszönöm! Köszönöm! De jó ötlet! Milyen szép lettem! – lelkendezett a kismalac és futásnak eredt.

 – Hová szaladsz? – kiáltott utána Musi.

 – Megyek, és megmutatom a többieknek! – kiáltotta vissza Röfike.

Néhány óra múlva mindenki Röfike sáljáról beszélt.

 – Láttátok, hogy milyen szép sálja van Röfikének? –kérdezték egymástól.

 – Láttuk! Igen, láttuk! Én is láttam! – felelte szinte mindenki.

 – Te is láttad? – érdeklődött Fefe Musitól.

 – Igen, és nekem ez a kedvenc színem – hallatszott Musi szomorkás hangja.

 – Mi a gond? Miért vagy szomorú?

– Én is fel akartam próbálni, de Röfike nem engedte – mondta letörten Musi.

 – Nekem se engedte, hogy felpróbáljam… – szólalt meg valaki.

 – Nekem se engedte… – hallatszott innen, és onnan is.

 – Nekem azt se engedte, hogy hozzáérjek…

Panaszkodtak csalódottan, hiszen titokban mindenki szívesen felpróbálta volna a sálat. Ebben a pillanatban hangos visításra lettek figyelmesek.

 – Mi történhetett? – kapták fel a fejüket hirtelen.

 – Szerintem, ez a hang Röfikéé – állapította meg Musi.

 – Szerintem is! – bólogattak a többen is.

És abban a pillanatban megjelent Röfike és nagyon sírt.

 – Nézzétek, hogy mi történt a sálammal!

 – Ez a Te sálad? Legutóbb nem ilyen volt a színe – állapította meg Ciklámen Cili.

 – Igen, tudom! Ez nem az eredeti színe, most sáros – szipogott Röfike.

 – De mi történt? – érdeklődött Taréj Lali.

 – Hazafelé mentem, hogy megmutassam az anyukámnak, amikor leoldódott a sálam és a ház melletti fürdőpocsolyába esett – mesélte még mindig pityeregve Röfike.

– Ki kellene mosni valahol… – javasolta Musi.

 – Jó ötlet! De hol tudom kimosni? – kérdezte kíváncsian Röfike, most már kicsit megnyugodva.

 – Én tudom! Nekem már van tapasztalatom – szólalt meg Taréj Lali.

 – Tudod? Van tapasztalatod? Hány sálat mostál már ki? – érdeklődött Kéki Kari.

 – Sálat még nem mostam, de magamat már igen! Emlékeztek?

 – Igen! Igen, emlékezetes zuhanyozás volt! – kuncogott a többi kiscsibe.

 – Akkor gyertek és kimossuk a sálat! – intézkedett Lali.

Ám senki se mozdult, mindenki csak állt…

 

Hoppá! Eltűnt a mese vége.
Vajon mi lesz Röfike sáros sáljával?  

A folytatást csak akkor fogod megtudni,

ha a Játszani jó! mesekönyvet megvásárolod a linkre kattintva. 😉 

Jó hírem van! A mesekönyv online változatát is megtalálod itt:
Játszani jó! 1. rész – gyöngycsibés mesemagazin. 

😉 

Kotyi Kata vagyok, a gyöngycsibék anyukája… 😉

 Tetszett a mese gyermekednek? Igen? 😀

Mutasd meg kisgyerekes ismerőseidnek is!

Olvasd tovább a gyöngycsibéim történetét! 😉
Nézd meg a rólunk készült picurka videót is!

Köszönöm!

Újabb jó hír! Létrejött a Mesés gyöngycsibe klub… 😉
Csatlakozz Te is! Ismerjük meg a gyöngycsibés meséket együtt! 😉 Várlak a gyöngycsibéimmel… 

Szólj hozzá!