Mindannyian kreatívak vagyunk? Megfogott a blog fenti, most már sorozatos kérdése, vagy megállapítása.
Mert, rá kellett döbbennem, hogy igen, mindannyian kreatívak vagyunk! 🙂 Ez talán egy túlélési ösztönprogram, – de, lehet tanult vagy örökölt képesség is.
Általában valamilyen „helyzet” kelti életre.
Ilyen lehet az unatkozás, a becsvágy, az irigység a másik sikerére, a menekülés valami elől valamibe,
a felejtés, egy betegség, hirtelen jött
tragikus esemény, egy katartikus állapot is.
A lényeg, hogy mivel a hajlam bennünk van, – csupán fel
kell fedeznünk,
és ki kell használnunk az adott lehetőséget, ez történt velem is.
Többszöri nekifutás
után, engem a pergamano képek   készítése,
vagy magyarul: a papírcsipke készítése fogott meg.
Éppen
10 éve, hogy minden szabadidőmben ezzel foglalkozom.

 


Csabainé Cser Katalin vagyok – nyugdíjas szerkesztő.
A nick-nevem: PergaKata (hol egybeírva, hol külön, hol csupa kisbetűvel).
Mindegyik formájában rám lehet találni 🙂

Most mesélek egy kicsit… Mi is ez a pergamano?

 

Az utóbbi 10 évben, a hazai kézművesség technikája egy régi-új művészeti ággal gazdagodott.
Nemzetközileg jobban elterjedt kifejezéssel, a pergamano – magyarosan, a pergamencsipke-készítés,
vagy papírcsipke készítése.

Érdekes nevét egy ókori görög város Pergamonról kapta. 

Ez a gyönyörű kézműves technika évezredes múltat tudhat maga mögött.
Az eredeti technikákat: a
domborítást és a perforáló lyukasztó technikákat a mai napig használjuk.


A munka lényege a
domborításban, a lyukasztásban és a kivágásban rejlik.
A pergamenpapír nyomás hatására megnyúlik
– ezáltal kidomborodik, és egyúttal ki is fehéredik.
Ehhez kellenek a különböző méretű golyós fejű
domborító tollak.


A domborításokon kívül szurkálással is mintázhatjuk a papírt. Ezeket kiszúró
tollakkal érhetjük el.
Végül a kiszúrt lyukak (speciális ollóval vagy csipesszel) kivágása, kicsipkedése
által érhetjük el a csipkés hatást.


A kétféle művelet kombinációjával számtalan csodálatos képet
hozhatunk létre.
A képet színezni is lehet, – de, a klasszikus formája, – fehér. Viszont vannak színes
papírok is.

Az adventi koszorúm kék színnel

 A képek nagyon korai időszakukban, (12-14. század) apátságokban,
kolostorokban készültek apácák
és szerzetesek által.
Elsősorban olyan országokban, mint Németország, Hollandia és Spanyolország,
ahol erős volt a katolikus hit.


Kezdetben valódi állati eredetű pergament, és később már pergamen-
papírt,
esetenként merített papírt használtak az elkészítésükhöz.
Majd, a nyomdai vágás- és
domborítás technikájának a megjelenése után
már inkább csak az egyedivé tevő díszítésével
foglalkoztak.


A legtöbb papírcsipke képekre jellemző bibliai témájú alkotásokat a 18. században
készítették.
Ezeket még nem hajtották félbe. Az elején volt a kép, a hátoldalon a verses szöveg,
üzenet, bibliai idézet.

Itthon, a politikai viharok és az évszázadokon át többször dúló háborúk után
nem sok alkotás maradt meg belőlük. 🙁

Antik szentkép
(forrás
: www.holycardheaven.blogspot.com)

Amerika felfedezése után a spanyol misszionáriusok által jutott ki a dél-amerikai földrészre.
Itt, megőrizték az eredeti kézzel készült domborított és lyuggatással kicsipkézett képeslapok készítésének módját. Ennek köszönhetően kerülhetett vissza Európába, pontosabban Columbiából Hollandiába,
– már több mint 25 évvel ezelőtt -, Martha Ospina columbiai hölgy közvetítésével.

A technika átlépte Hollandia határait, elterjedt Belgiumban,
azután Dániában, Svédországban, Norvégiában és Olaszországban is.

A kézikönyvét lefordították angol nyelvre, ezzel meghódítva az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália
és az Egyesült Államok kézműveseit is.
Különlegesen finom, lágy könnyű
és jellegzetes képeket készítenek a Japánban és Dél Koreában.

Mostanában pedig már a kelet-európai országokban találkozhatunk vele.
Pl., egyéni stílust és jelentős kereskedő hálózatot
alakítottak ki erre a technikára a lengyelek.
Gyönyörű képeket készítenek az oroszok. Tanítják már a
cseheknél is.
És pergáznak Szlovéniában is. A felsorolás nem teljes, – de, elgondolkodtató…

Hazánkban 2006-ban jelent meg először egy ismertető leírás a technikájáról, a Fürge Ujjakban.
Itt bukkantam rá
én is…

.

Úgy alakult az életem, hogy hirtelen több szabadidőm lett.
Amit azonnal a magam körüli
rendrakással kezdtem.
Kézenfekvő volt, hogy az anyukámtól megörökölt hímző készleteket
használjam fel,
– de, nem sok örömöt találtam benne. 🙁
A hímzőfonalak hamar összegubancolódtak, a
tű folyton megszúrt, véres lett a textil, – visszatettem a dobozába.


Hasonlóan jártam a gyöngyfűzéssel
is, csak itt ráadásul még a gyöngyszemek is állandóan elgurultak,
és nemigen tudtam a lyukakon
áttolni a tűt, – vagy túl vastag volt, vagy elgörbült.
Szóval ez is kudarcélmény lett. 🙁


Keresgélés közben
rábukkantam az üvegfestésre. Ezt is kipróbáltam, nem hozott maradandó élményt.
Így jártam
a drótékszerek készítésével is. 🙁 Kerestem az utam és megtaláltam…

A Fürge Ujjak ismertető cikke után erősen foglalkoztatott ez a pergamanos téma.
Leírásokat, tananyagokat kerestem az interneten. … Segítségem nem volt.
Magam
silabizáltam ki mindent, próbálgattam a technikákat.
Megfelelő eszközeim nem voltak… de folytattam 🙂

Ez volt az első alkotásom…

Majd rábukkantam az index.hu egyik fórumára, ahol „pergások” beszélgettek,
egymásnak adták át a tapasztalataikat. Ez, már nagy segítség volt. 🙂

Megvettem a szükséges eszközöket is.
És lassacskán olyan technikai tudásra, gyakorlatra tettem szert,
hogy már mertem jelentkezni különböző pályázatokra is.
Gondolván, hátha így könnyebben sikerül népszerűsítenem ezt a csodálatos kézműves technikát.
Mert úgy tartottam, hogy ezt mindenkinek ismernie kell! 😀

2008-ban Visegrádon a Salamon-toronyban tartottak egy kézműves kiállítást a Reneszánsz éve alkalmából,
erre az alkalomra egy csipke férfi nyakkendőt készítettem – kiskunhalasi csipkemintával…

 

 és egy klasszikus dél-amerikai mintázatú keresztet.

Majd, szintén még ebben az évben – részt vehettem az AMKA rendezésében -,
a Betlehemi jászol című kiállításon, a Mezőgazdasági Múzeumban.
Itt, az én Madonnás képemet is bemutatták, Martha Oospina mintája alapján készült,
a kerete pedig Mónica Gomez mintája volt. (Mindegyik kép látható a weboldalamon.)

A pályaművekre szándékosan klasszikusnak számító mintákat használtam,
hogy illusztráljam, a kézimunka eredeti szépségét.
Mindkét helyen együtt szerepeltünk Tóthné Bányai Márti szintén pergamanozó barátnőmmel.
Ő egy saját tervezésű adventi koszorút hozott a Betlehemi jászol című kiállításra,
a visegrádi rendezvényre pedig faliképként, a város címerét készítette el.
Róla bővebben a saját honlapján lehet olvasni; Márti pergamano

Ezután, sajnos már nem volt ilyen látványos a közszereplésem, – a kellő érdeklődés hiánya miatt.
Sok helyen nem tudták eldönteni, hogy hová sorolják be ezt a kézműves technikát.
Közben sorra készültek a képeim, különböző témákkal, különböző alkalmakra.
Nem kereskedésre készítem őket. Mind megvannak, csak néhányat ajándékoztam el belőlük.
Esküvő, születés és elmúlás, diploma, évfordulók, meghívók, üdvözletek, karácsony, húsvét,
vallási alkalmak, anyák napja, gyermeknap, pedagógusnap, – mind-mind remek alkalom az egyéni vagy a munkafüzetekben látható minták alapján elkészíthető képekhez. 

Kedvenc faliképem a Halasi Páva

 Újabban a segítségünkre sietett az eredeti holland cég, és kitalálták nekünk a fém sablonokat.
Ez már
a modern kor pergázását jelenti. Új korszak kezdődött.
Alkalmakhoz igazodva töltik meg mintákkal az
A/5-ös méretű acéllemezeket,
amelyen a mélyedések (vonalak és lyukak) alkotják a kép
elkészítéséhez szükséges mintát, – a sablont.

Kosárkák

Könyvjelzős fülecskék

Sablonos és paszpartus képek

Természetesen kellenek hozzá az alapeszközök, ezek sok évtizedekre is elég.
Hiszen nem kopik el.
Ilyenek a domborító tollak, kiszúró tűk és a sablonok. …

A domborításhoz és a szurkáláshoz kell még alaplap, amin dolgozunk,
valamint a pergamen vagy pausznak nevezett 150 g-os papír.
A nem sablonnal készülő munkához szükséges még az előrajzoláshoz fehér ceruza,
kontúrozáshoz a fehér zselés toll.

Mindezeket már itthon is lehet kapni, néhány kreatív boltban, és a Hobbyművész bolthálózatában.
Foglalkozásokat is tartok – havonta egy alakommal, a kereskedés Üllői-úti boltjában.
Erről a saját honlapomon és a bolt honlapján a Tanfolyamok címszó alatt mindig található időszerű információ. Remélem találkozunk még 😉

Köszönöm a kedves meghívást, és a lehetőséget a bemutatkozásra.
Örömömre szolgál minden, ami
tovább ismerteti és népszerűsíti ezt a kulturálisan is értékes hagyományőrző pergamenkép-készítő módszert.
Viszonzásul és is meghívom a Kedves Olvasókat a honlapomra, hogy böngésszék Perga Kata oldalamat! 😉

Itt ötleteket találsz a klasszikus munkákhoz és a sablonos képek
készítéséhez is képes leírásokat. Akik beszélnek idegen nyelveket, nyissák ki a link gyűjteményem! – zárta szavait Kata.

Köszönöm, Kata!


Nagyon részletes és sokoldalú volt a pergamen képek készítésének a története. Örülünk, hogy megismertük néhány munkádat. Bízom abban, hogy sok olvasó kap kedvet, ennek a különleges és gyönyörű technikának a kipróbálásához.

Kata és Márta létrehozott a  pergamano avagy papírcsipke  csoportot,
melynek tagjai közelebbről is megismerhetik, ennek a technikának a titkait 😉


Lépj be  a csoportba Te is! 😉
Sok sikert kívánok mindenkinek és jó alkotást! 🙂

 Köszönöm!

Mentés

Mentés

Mentés