Ebben a bejegyzésben egy olyan alkotóval ismerkedhettek, aki bármi is történjen vele alkot, és alkot, és alkot… és nem mellesleg nagy állatbarát is. 😉
Ismerd meg Annamáriát!
Mindig vonzott a különleges, a nem hétköznapi kihívás, amire más azt mondta nem lehet. Imádom a természetes dolgokat: szikla, kő, fa, nád, virágok, termények. Humán beállítottságom réven művészettörténelem-történelem-társadalom tudomány szakon végeztem. Mindig vonzott a díszítés, így a virágkötészetbe és más díszítésbe éltem ki magam, amíg a látásom megengedte. 🙁
Minden alkalomra, ünnepre előre gyűjtöttem, szárítottam az alapanyagokat és tucatjával csináltam ajándékba a díszeket. Egy időben megélhetési forrás volt főfoglalkozásban.
Kb. 3 évvel ezelőtt nagyon váratlan dolog történt, a látásomat tulajdonképpen 3 nap alatt veszítettem el. Előzményei két és fél évig voltak, de sajnos a tünetekre nem figyeltek eléggé. Jelenlegi állapotom nagyon sok küzdelem és már hozzáértő orvosi munka eredménye. 3 kicsi gyerekkel nem egyszerű egy ilyen helyzettel szembenézni…
A kétségbeesés, elkeseredés, sírás után jön az, hogy felismeri az ember a helyzetet és megpróbál beletörődni, majd utána keresni megoldásokat és olyan dolgokat csinálni, amihez inkább a hallás, tapintás kell és ebből kihozni a legtöbbet.
A semmittevés egyenes út a leépüléshez! Az ember haszontalannak, koloncnak nyűgnek érzi magát és így jön a depresszió. Ebből kell kimászni!!! Ebben a család szeretete, türelme sokat segít. Saját magunkhoz is türelmesnek kell lenni, semmi nem fog elsőre, másodikra vagy harmadikra sikerülni, de „mókásan” kell felfogni. 😀
A humor sokat segít, „csináljunk komédiát a tragédiából”
és könnyebb lesz elindulni, tovább lépni, talpon maradni!
Én talpra álltam, azóta is alkotok, és nem hétköznapi dolgokat.
Kicsit lépjünk vissza az időben…
A ház kövezése érdekes történet. Egy eléggé lelakott házat sikerült vennünk, ahol a derékszög, a függőleges és egyenes falak csupán kívánság listán szerepeltek. Így ezen hibákat ki kellett javítani. Mivel néhol a fal nem bírt volna el annyi anyagot, mint ami kellett volna, más megoldást kellett kitalálni.
Mit lehet tenni? Ez volt a nagy kérdés! Nálam csak a fa vagy a kő jöhetett számításba! És a kő volt anyagilag a legjobb megoldás, így elkezdődött a kőrakás akció… Tüzép telepi turkáló lettem, mert nagyon sok zsákot kellett kézzel megtölteni, amikor köveket vásároltuk, így kiküszöböltük a homok bezsákolását. 😀
Nem volt egyszerű kitalálni a helyes technikát a kövek rögzítésére. Nem jól száradt a csemperagasztó, a vizes a követ nem lehetett rögzíteni és még sorolhatnám… Sokat kísérleteztem, mire rátaláltam az igazi megoldásra. 😀
Néhány évig szünetelt a falak kövezése és utána jött a muszáj felújítás egy csőrepedés, beázás és egyéb „ínyencségek” után…
Olyan felületeket kellett kijavítani, eltakarni, ahol mindig repedt és nem állt meg a vakolat. Ez a kövezés újra kiváló megoldásnak bizonyult. Így idén nyáron folytattam a munkát, de ebben most már a tapintásom segített, hiszen látásom nagyon gyenge. Az is érdekes, hogy jobban ment a kőrakás, mert nem néztem és egyeztettem a kövek formáját és így, ahogy kézbe vettem már tettem is fel. Így én voltam a leggyorsabb, mindenkit legyőztem. 😀 És büszke voltam magamra… 😀
Minta nem volt, a formát mindig a szükségszerűség hozta. Rátaláltam a ragasztás legjobb megoldására is: ez volt a külső-belső felhasználású csemperagasztó. Kb 24-25 mázsa követ használtunk el kívül-belül.
Száradás után a kő felületet ideális áttetsző lakkal lekenni, mivel gyönyörű fényt ad neki, élénkebbé válnak a színek és védi a víztől is. Ajánlották a kőbalzsamot, de az drágább megoldás, igaz tartósabb is. 😉
A család sokat segített, a gyerekek eleinte bulinak vették, mert érdekesség volt. Utána már igencsak nagy volt a lázongás, mivel ennyi kő nem sétál fel magától a falra, ezeket bizony fel kell tenni. Nincs tv, játék, strand… És a konyha is „megérzi” ilyenkor a változást, előjön a túlélő üzemmód…, vagyis a krumpli leves, paradicsom leves, lángos, palacsinta és ezek váltakozásai. 😀 De túl lehet élni! 😀 😀 😀 És gyönyörűvé varázsoltuk a falakat! 😀
Kis kreativitás, kitartás, makacsság és egy kis főzési fortély, csodákra képes. 😉
Még néhány mondatot szeretnék azoknak mondani,
akik egy ilyen vagy ehhez hasonló elfogadás előtt állnak, vagy éppen elkeseredtek:
Én a hitemet sose adtam fel.
Nem kérdezem a miértjét, de várom az okot, mert oka van, hogy megtörtént…
Csak még homályos előttem ez az ok…
megerősítenek a régen látott filmek, élmények
és a családom, a barátaim szeretete és természetesen az alkotás öröme.
és meg fogja találni az új élethelyzetben is a boldogságot!
Ez nagyon különleges fotó, hiszen egy fénysugár is megjelent rajta,
ami reményt jelent és ez olyan, mint egy „üzenet”…
Remélem Neked is tetszik
Annamária pozitív gondolkodása és kreativitása 😀
Mutasd meg az ismerőseidnek is,
lehet, hogy ezáltal segítesz az éppen nehéz út előtt állóknak is! 😉
Köszönöm!
